A Beszélgetések Sheryl Suttonnal egy valós alapokon nyugvó, de fiktív párbeszéd. Pilinszky 1971-ben látta Párizsban a Robert Wilson rendezte színházi előadást, „A süket pillantását”, amelynek főszerepét Sheryl Sutton játszotta. Pilinszky barátságot kötött a színésznővel, aki tüdőgyulladása idején Párizsban több napig ápolta őt. A betegség alatt folytatott beszélgetéseik adják a könyv anyagát. A könyv formája ugyan a szerző és Sheryl közötti párbeszéd, azonban az utóbbi is Pilinszky hangján szólal meg, s a költő más írásaiban kifejtett gondolatainak is gyakran hangot ad, illetve sokszor ő provokálja kérdéseivel, hogy nézeteit részletezze és értelmezze. A mű alcíme (Egy párbeszéd regénye) érezteti ezt a kettősséget, hiszen két műfajtípust idéz meg egyszerre, a dialógust és a regényt.

Erre a különlegességre figyelt fel Visky András rendező, amikor felkérte Hámori Gabriellát és Vecsei H. Miklóst, hogy finom zenei kíséret mellett, szinte meditatív gondolatoknak is helyet adva olvassák fel a művet, valamint Visky Ábel filmrendezőt, hogy a szavakon túli világot egy fekete-fehér némafilmmel erősítse. A bő 60 perces előadás Pilinszkyn és Sherylen túl, a szerelembe olykor átnyúló barátságok emlékét is őrzik, és újra hitet adnak egy olyan művész eszményhez, amiben a színház, akárcsak két ember kapcsolata, új, régóta elfelejtettnek hitt dimenziókat nyithat meg.