Minden normális ember utálja a szilvesztert, mert:
– erőltetett
– mindenki harsány, jókedvű, és nagyon humoros
– mindenki titokban utálja a pezsgőt
– hideg van
– utálja a petárdázást
– malacálarcban papírtrombitálás az utcán?

Ugyan már, nem vagyunk 4 évesek, szóval itt egy lehetőség a megúszásra. Eljössz 30-án, jól érzed magad olyan emberekkel, akik _TÉNYLEG_ jól érzik magukat.

Nem kell pezsgőt innod, nem kell a petárdázó embereket kerülgetned, nem kell rettegni a magukra hagyott állataid meglesznek-e, nem csókolgatnak virsli, és unicum illatú idegenek, csak ha kifejezetten megkéred. Nem kell üvöltened, csak ha akarsz, nem kell visszaszámolni, csak ha akarsz. Nem érzed úgy reggel, még egy éved a levesbe ment, és semmi nem történt, mert csak egy éjjeled ment a levesbe, azt meg már rég megszoktad.

Egyszerűen érezd jól magad úgy, ahogy az neked jó, meg ahogy nekünk, és felejtsd el egy pár órára, mekkora szarvihar van amúgy odakint az ajtón túl.

Ha mindez nem lenne neked elég, egy csomó menő hívószóval kötünk lasszót elméd síkosítóval és sáfránnyal fűszerezett tömjénillatú vaksötét gödrére, hogy füstös és izzadt és fűrészporral és feromonokkal terített táncparketteket vizionálj azonnal, amint makrancos képzelőerőd egy bűzös vizesárokban talált ruby red rúzzsal összekötötte az elmosódott pontokat, azaz Killdozer, Bulldozer, Overdose, Rampage, Party, Night Vol 1.